Szentes város

Adatok

Régió: Dél-Alföld
Megye: Csongrád megye
Kistérség: Szentesi kistérség
Lakosság: 29785 fő
Terület: 353.25 km²
Népsűrűség: 84,32 fő/km²
Rang: város
Körzet hívó: 63

Megközelítése

Lásd még: Szentes–csongrádi Tisza-hidak és Szentesi vasútállomás

Megközelíthető közúton a 45-ös főúton (Hódmezővásárhely illetve Kunszentmárton felől) és a 451-es főúton (Kiskunfélegyháza-Csongrád felől). 1998-ban készült el a 451-es útnak a várost elkerülő szakasza, ami mentesíti a városközpontot az átmenő teherforgalom alól. A város régóta tiszai átkelőhely; 1903-ban épült fel az első Tisza-hídja (a mai vasúti híd, sokáig közúti-vasúti híd volt), majd 1981-ben megépült az önálló közúti híd is.

Vasúton négy irányból érhető el a város: a 147-es számú Kiskunfélegyháza-Orosháza és a 130-as számú Szolnok–Hódmezővásárhely–Makó-vasútvonal keresztezi itt egymást. Szentes első vasútvonalát 1887-ben nyitották meg a város és Kunszentmárton közt, a következő vonal a Szentes-Hódmezővásárhely közti vonal volt 1893-ban, majd 1906-ban megnyílt a Csongrád-Szentes-Orosháza vasútvonal. Egyre több település került be a vasúti forgalom vérkeringésébe, mely által bővült a teher- és személyforgalom, fejlődött az ipar és a kereskedelem. Sajnos az utolsó két évtizedben az úthálózatok fejlődésével, a teher- és személygépkocsik valamint a távolsági buszjáratok elterjedésével jelentősége csökken. Mindazonáltal a szentesi állomás is folyamatosan működik, vasúton is könnyen megközelíthető a település.

Bár a közlekedésben nem játszik számottevő szerepet, de a város megközelíthető vízen is, a szentesi hajóállomás alkalmas tiszai kirándulóhajók kikötésére. A város repülőtere a 45-ös út mellett található, füves kifutópályáján leszállhatnak kisebb motoros repülőgépek valamint vitorlázórepülés-oktatás folyik.

Csongrád Nagytőke, Kunszentmárton Szarvas Felgyő

Szentes

Fábiánsebestyén Szegvár, Mindszent Hódmezővásárhely Derekegyház, Nagymágocs

Története

A honfoglalás előtt

A térség az újkőkor óta lakott hely. A neolit kori leletek egyik legértékesebb darabja a szegvár-tűzkövesi határrészen talált ún. Sarlós Isten szobra, amely az újkőkorból szinte az egyedüli férfi alakban ábrázolt istenség. A népvándorlás évszázadaiban (I–VI. sz.) különböző népcsoportok váltották egymást, ezt a vidéken talált jazig, szarmata, gepida, hun és avar sírok százai tanúsítják. Egyes feltevések szerint Szentes térségében, a Tisza–Körös szögletében állott Attila (433–453) sátorvárosa, vélhetően a hun fejedelem sírja is ezen a vidéken keresendő. Árpád-kori sírok a város határának több pontján is előkerültek. A népvándorlás és a honfoglalás korából származó régészeti leleteket az 1897-es alapítású szentesi Koszta József Múzeum őrzi.

Alapítástól a mohácsi vészig

A legkorábbi írásos emlék a Kurca nevét örökítette meg, amely I. Géza (1074–1077) 1075-ben kelt oklevelében fordul elő először Curicea alakban. A helység ekkor az Ond törzséből származó Bor-Kalán nemzetség birtoka. A település első okleveles említésére egy birtokosztás kapcsán 1332-ben került sor Scenthus (Szentüs) alakban. A későbbiekben írták Zenmpthesnek, Zenthesnek is; a mai írásmód 1665-től vált általánossá.

Szentes nevének eredetét a helyi legenda – amely az ún. Petrák-krónikában maradt fenn – Zendus János magyar hadvezérhez köti, aki a szájhagyomány szerint megalapítója, megmentője, egyszersmind első földesura volt Szentesnek; a történettudomány szerint azonban ilyen nevű magyar hadvezér nem létezett. Szentes neve bizonyosra vehetően a valódi első birtokosok, a Szente-Mágocs család nevét örökítette meg, mely família a XIII. század elejétől vált országosan is jelentőssé. A család a XV. század második felében kihalt, ettől kezdve igen gyakran váltogatták egymást Szentes birtokosai. Egy 1332-ből származó oklevél templomos falunak nevezi Szentest, tehát folyamatosan lakott településnek számított.

Egyes feltételezések szerint Szentes határában, a Kurca és a Veker-ér összefolyásánál állt a tatárjárásig a Csongrádi vár.[1]

Szentes a hódoltság alatt

A mohácsi csatavesztés (1526) után a vidék települései három felé adóztak, így aki tehette elmenekült. Ezt bizonyítja a gyulai vár tisztjei által készített 1553. évi adóösszeírás, amelyben csak négy Csongrád megyei község szerepel összesen 36 portával, ebből Szentesre 20 porta esett. A tiszántúli falvak a legnagyobb pusztítást az 1566. évi török hadjárat során élték át, amely jórészt az első ízben alkalmazott tatár segédcsapatok kegyetlenkedéseinek tudható be. Több környékbeli település ekkor tűnt el végleg a térképről, s nevük csak határnévként élt tovább (pl. Ecser).

Szentes viszonylag hamar kiheverte a pusztítást. Az 1570. évi török adóösszeírás 106 szentesi adófizetőt regisztrált. Ennél többet csak Vásárhelyen írtak össze. A tizenötéves háború idején (1593–1606) ismét lángba borult a vidék. Szentes lakói a környező nádasokba menekültek, de a város nem kerülhette el a kifosztását. Ekkor pusztult el szinte teljesen a szomszédos Hékéd, Tőke, Szentlászló, Királyság, Dónáttornya, Veresháza. E falvak lakóinak többsége Szentesen keresett menedéket. A város ismét gyorsan kiheverte a pusztítást. A váci püspökség 1628. évi dézsmajegyzéke Szentest már „jó városnak” mondja, ahol a református egyház összeírása szerint – 115 ház található. 1647-ben III. Ferdinánd seregei mértek vereséget a város határában a török erőkre, de a török erősítés megérkezésével vissza kellett vonulniuk. A város megpróbáltatásainak Szeged várának visszavétele (1686) se vetett véget: Gyula sikertelen ostroma után, 1693-ban a krími tatárok ismét kifosztották és felperzselték a vidéket, élelmiszert gyűjtve a gyulai vár szorongatott védőinek.

A Rákóczi-szabadságharctól a reformkorig

A törökök után 1709-ben a pestis érkezett a városba. Közel 1000 halálos áldozata volt. Szentesen 1715-ben összesen 230 családot vettek jegyzékbe, ebből 121 jobbágy, 58 házas zsellér és 51 házatlan zsellér család volt. A 18. század elején báró Harruckern János György fellendítette a város gazdaságát: itt látták el élelemmel a császári katonákat. A fia Ferenc pedig katolikus iparosokat hozatott a városba, így a város népessége gyorsan nőtt.

1773-ban már 7249 lakost írtak össze, akik közül 5283 fő a református, 1901 fő a római katolikus, 49 fő az evangélikus és 16 fő az ortodox egyházhoz tartozott. A hitfelekezetek száma az elkövetkező évtizedekben újabbakkal szaporodott, jelezve, hogy háttérbe szorultak a vallási alapon történő kirekesztő törekvések.

A város ügyeit intéző főbíró és a 12 esküdtből álló tanács a hivatalos leveleket 1730-tól a város pálmafát ábrázoló pecsétjével hitelesítette, mely ábra utóbb a település címerképévé vált. A pálmafa szimbólum a református egyház közvetítésével került a város címerébe. A kortársak – a közelmúlt gyötrelmeire gondolva – az örökzöld pálmával a szentesi nép szívós élni akarását, a megpróbáltatásokkal szembeni dacos kiállását és örökös megújulását kívánták kifejezni. Ahogy a biblikus mondás tartja: Palma sub pondere crescit = Teher alatt nő a pálma.

1820-as évek szerint a város lakosainak száma 16 134 fő (férfi 8277, nő 7857); a családok száma 2979; a házak száma 2282. Foglalkozás szerinti megoszlás: értelmiségi 5, telkes gazda 625, zsellér 1491, házatlan zsellér 729, cseléd 253, cselédlány 70, iparos 320, segéd 93, kalmár 7, kereskedő 17. A férfiak felekezeti megoszlása: református 5298, római katolikus 2499, evangélikus 197, ortodox 178, zsidó 76.

1836. január 10-én a földesurak megbízottai és Szentes birtokos lakói aláírták az örökváltsági és a legelőelkülönítési szerződést. Ennek értelmében a földesurak átadják a törvényhatóságot (közigazgatást és a jogszolgáltatást), a külső és a belső telkeket, az uradalom Szentesen lévő épületeit és mindezek jövedelmét, mindenféle haszonvételt és a birtoklással járó kötelezettségeket. Mindezért Szentes fizet 1000 császári aranyat azonnal, 1 357 072 forintot ezüstben, két részletben, legkésőbb 1837. január 1-jéig. Ez a summa 25 évi földesúri szolgáltatás összege volt.

E rendkívül magas összeg vállalásával Szentes óriási terhet vett magára. Az adósságok halmozódtak, újabb kölcsönökből régieket törlesztett a város. Az örökváltság veszélybe került. Megmentése érdekében a szentesi birtokosok 1837. április 19-én pótszerződést kötöttek a grófokkal. Ez az örökváltság legtöbb pontját érintetlenül hagyta, de a törlesztés módjában gyökeres változást hozott. A váltságösszeget 20 év alatt kellett letörleszteni 5% -os kamattal. A tartozás zálogául Szentes 20 000 hold földet lekötött a grófok számára. A pótszerződés szerint, ha a váltság így sem sikerülne, a város visszaesik régi, úrbéres állapotába. Az örökváltsági szerződés emléktáblája ma a városháza falán látható.

1848-tól a kiegyezésig Ez a szakasz még csonk. Segíts te is a kibővítésében! Szentes a 20. században

1908. október 25-én a Szentesi Általános Népkör nyilvános népgyűlést tartott a Tyúkpiac téren, amelynek napirendjén az általános és titkos választójog kérdése, valamint a nép gazdasági helyzetének megvitatása szerepelt.[2]

Műemlékek, látnivalók

Ecseri templomrom

A mai Ecser határrészen a török idők előtt falu állt. Templomának romjai ma is fellelhetők a Szentesről Szarvasra vezető út kajánújfalui szakaszánál, az északi oldalon egy szántóföldön, a Veker csatornához közel. A templom közvetlenül az esztergomi érsekhez tartozott, a lelki gondozást ferencesek látták el. A templomról Gyalus László építész készített felmérési rajzot 1898-ban. Az ablakai román koriak, a szentély a nyolcszög három oldalával zárul, egyetlen támpillérrel ami utólagos hozzátoldás. 1733-ban még álltak a torony romjai, ma már nem látható. A falazási technika is román korra vall, de feltételezhető bővítés is (terméskő és tégla felhasználásával készült[3]). Építése a 13. század második felére tehető. A romokat 1961-62-ben tárták föl.[4]

Szent Anna római katolikus templom Kossuth-tér Volt megyeháza Görögkeleti (ortodox) templom Szentes A felújított zsinagóga

A város középkori temploma a reformátusok használatában volt, de 1746-ban egy rendelet (és a váci püspök 1745-ös látogatása) után a katolikusok részére át kellett adniuk. 1767-ben kibővítették a szentélyt, a következő évben megépült a mai toronytest három szintje. A kicsi és rossz állapotú templomot a püspök 1842-ben bezáratta, 1844-ben lebontották a régi hajót újjáépítés céljából. A felújított templomot 1847-ben adták át. Az új hajón kívül a torony is új emeletet és barokk sisakot kapott. 1889-ben a pécsi Angster József orgonaépítővel új orgonát építtettek. A templom oltárai és szószéke az 1890-es évek neobarokk stílusát hordozzák. A főoltár a templom védőszentjének, Szent Annának a tiszteletére készült. Az oromzati képen "Szent István felajánlja a koronát Máriának" kompozíció látható. A templom berendezési tárgyai közül egyik legrégebbi az 1760-as évekből származó barokk papi karosszék. A tölgyfa padokat Antal János szentesi asztalosmester készítette 1846-50 között. A mennyezet képeit 1910-ben Endre Béla és Rudnay Gyula festette. A templom előtti téren 1886-ban neoreneszánsz Szentháromság-oszlopot állítottak. Az oszlop törzséhez a négy evangelista szobrát állították fel.

Református nagytemplom Ez a szakasz még csonk. Segíts te is a kibővítésében! Zsinagóga (könyvtár) Fő szócikk: Szentesi zsinagóga

A szentesi zsinagóga 1868-1872 között épült romantikus stílusban Knábe Ignác budai építőmester tervei alapján. Felújították 1997-1998-ban Terney László építészmérnök tervei alapján, s Városi Könyvtárként működteti Szentes város önkormányzata.

Megyeháza

A város főterén áll az 1883-ban épült neoreneszánsz stílusú volt megyeháza, ami őrzi Szentes 1883 és 1950 közötti megyeszékhelyi rangjának emlékét. Az épületet Makay Endre tervezte. Építése már 1881-ben elkezdődött, de a kivitelező vállalkozó rossz minőségű anyagokat használt, emiatt statikai hibák keletkeztek, így egy éven keresztül állt az építkezés. Az első ünnepélyes megyegyűlést 1883. december 10-én tartották. A megyeháza homlokzati nagy ablakainál 6 nőalak-szobor található, amelyek különböző mesterségeket ábrázolnak: mezőgazdaság, háziipar, hajózás, vadászat, kereskedelem, halászat. A homlokzat fala eredetileg csupasz téglákból állt volna, de végül be kellett vakolni a téglák eltérő színe miatt.

Hódmezővásárhely 1950-es megyeszékhellyé emelése után az épületben a Szentes Járási Tanács és a járási földhivatal kapott helyett, valamint itt maradt a megyei levéltár is. A járási rendszer 1984-es megszűnése után egyéb irodák kaptak benne helyet, de a 90-es évekre csak a levéltár maradt dacolva az épület addigra jelentősen leromlott állapotával. A teljes felújításra 2004-2005-ben került sor, az ünnepélyes átadás 2006 januárjában történt. Az épületben helyet kapott a Koszta József Múzeum, üzemel konferenciaközpontként valamint alkalmas bálok és egyéb közösségi rendezvények rendezésére is.

Koszta József Múzeum Fő szócikk: Koszta József Múzeum

A város fő múzeuma, a Koszta József Múzeum 2006 óta a Megyeházán található, azonban megalakulása és működése a Széchenyi-Ligetben található neoklasszikus jellegű épülethez kötődik. Az épületet 1913-ban vette birtokába a Csongrád Vármegyei Történelmi és Régészeti Társulat, amely 1897-ben alakult meg. Csallány Gábor (1871-1945) rakta le a múzeumi gyűjtemény alapjait az általa feltárt szarmata, gepida, avar sírleletekben gazdag gyűjteményével. A múzeum állandó kiállítást tart Koszta József szentesi festő műveiből.

TV-torony

A város határában, a 45-ös út Hódmezővásárhely felé vezető szakasza mellett áll a 241[5] méter magas TV-torony. A tornyot az Uvaterv mérnöke, Reiner Endre tervezte és a Mávag szakemberei építették fel. Az építését 1959 tavaszán kezdték meg, novemberben a város lakói társadalmi munka keretében húzták helyükre a tartókábeleket. Az adóberendezést 1959. december 13-án kapcsolták be először, a tornyot 1960. február 20-án avatták fel ünnepélyesen. Jelenleg az Antenna Hungária üzemelteti.

Oktatás

A városban 5 középiskola és 8 általános iskola működik. Felsőoktatási intézmény nincs.

Középiskolák

Bartha János Kertészeti Szakképző Iskola
Boros Sámuel Közgazdasági Szakközépiskola
Horváth Mihály Gimnázium
Pollák Antal Műszaki Szakközépiskola
Zsoldos Ferenc Középiskola és Szakiskola

2007-től igazgatósági összevonások történtek a Horváth Mihály Gimnázium és a Boros Sámuel Közgazdasági Szakközépiskola valamint a Pollák Antal Műszaki Szakközépiskola és a Zsoldos Ferenc Középiskola és Szakiskola között.

Általános iskolák

Damjanich János Általános Iskola (nem önálló, 2000 óta a Deák Ferenc Általános Iskola tagintézménye)
Deák Ferenc Általános Iskola
Kiss Bálint Református Általános Iskola
Klauzál Gábor Általános Iskola
Koszta József Általános Iskola
Petőfi Sándor Általános Iskola
Rigó Alajos Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola Diákotthon és Gyermekotthon (kisegítő iskola enyhén értelmi fogyatékos diákok számára)
Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskola és Óvoda

A csökkenő tanulószám miatt több általános iskola szűnt már meg, legutóbb a Gróf Széchenyi István (volt Berekháti) Általános Iskola (2007) (ami főleg kisebbségi diákok képzésével foglalkozott), a magyartési (1996) és a kajánújfalui.

Egészségügy

Dr. Bugyi István Kórház

Külterületei

Fő szócikk: Szentes város- és határrészei

Sport

1996 óta a „Nemzet Sportvárosa” kitüntető cím viselője.
1992-ben Szentesen került megrendezésre a női vízilabda Bajnokcsapatok Európa Kupájának döntője. A város mindkét vízilabda-csapata az 1. osztályban játszik.
2001-ben Szentesen volt a Kjokusin Karate Európa Bajnokság. A sportcsarnok előtt emlékművet állítottak a sportágat alapító Sosai Masutatsu Oyama tiszteletére.
1993 óta a táncklub versenyzői már a SZILVER színeiben indulnak versenyeken.
2005 óta működik az ACROTEK Sport Egyesület. Okleveles edző: Dömsödi Ferenc[6]
Jelenleg kettő cselgáncs-szakosztály is működik: a Pollák DSE Kalydy Zoltán vezetésével és a Petőfi DSE Tóth Béla vezetésével.

Híres emberek

Szentesen születtek

Badár Sándor színész, humorista
Balázs Árpád zeneszerző (Szentes, (1937. október 1.-)
Bugyi István sebész főorvos (Szentes, 1898. január 3. – Szentes, 1981. április 3.)
Csallány Dezső régész, múzeumigazgató, bibliográfus (Szentes, 1903. október 11. – Nyíregyháza, 1977. március 28.).
Csete György Kossuth-díjas építész (1937. november 5.–)
Gáspár Sándor színművész 1956. április 9.
Horváth Mihály magyar történész, püspök (Szentes, 1809. október 20. – Karlsbad, 1878. augusztus 19.).
Kiss Bálint festőművész
Őze Lajos színművész (Szentes, 1935. április 27.-) Ma nevét őrzi a városi mozi.
Pataki Ilona (1924-) pro-urbe díjas ny. főorvos
Szentesi Zöldi László újságíró 1970. április 17.
Szőke András rendező, színész (Szentes, 1962. október 11.- )
Zsoldos Ferenc sebész főorvos (1920. augusztus 2. – 2002. január)
Zsoldos Péter sci-fi író (Szentes, 1930. április 20. – 1997. szeptember 26.).
Terney László (1947. május 19. – 1998) városi építészmérnök, ld. Szentesi zsinagóga

Szentesen éltek/vagy élnek

Bodrits István könyvtáros, szerkesztő, lexikográfus (Mélykút, 1954. december 10.-)
Csallány Gábor régész, múzeumalapító igazgató (Tamási, 1871. május 10. – Budapest, 1945. január 31.)
Csíky László orvos, karikatúra szobrász (Szeged, 1942. június 18.-) Szentesen él és dolgozik 1957 óta
Rózsa Gábor régész (Szeged, 1944. 06. 24. – Szentes, 2006)

Testvérvárosai

Topolya, Szerbia
Buñol, Spanyolország
Újszentes, Románia
Hof Ashkelon, Izrael
Kaarina, Finnország
Markgröningen, Németország
Sankt Augustin, Németország
Skierniewice, Lengyelország

Jegyzetek és források

^ Google-űrfelvételen látta meg az eltűnt csongrádi várat

^ Szentesi Mozaik Kalendárium

^ http://www.vendegvaro.hu/31-8296

^ http://csmn.freeblog.hu/archives/2007/09/10/Ecser_templomanak_romja/

^ http://www.szentesinfo.hu/szentesielet/2000/2000_0421/2000042123.html

^ ACROBATIKA-CAPCEIRA

Szentes – Műemlékek – Tájak korok múzeumok kiskönyvtára 388. füzet
Csongrád megye építészeti emlékei/ szerk. Tóth Ferenc. Szeged, Kiad. a Csongrád Megyei Önkormányzat, 2000. 757, ISBN 9637193286 Szentes ld. 607-669. o.
A hagyomány szolgálatában: Történeti ismertető Szeged és Csongrád megye múzeumairól/ szerk. Lengyel András. Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 2002. 267 o. ill. ISBN 9637217568
Szentes. Szeged, Grimm Kiadó, 2004. 200 o. ill. (Magyar, angol, német, francia nyelven.) ISBN 963908784X

Képgaléria

Következő községek

További községek